Nem hiszed, hogy elég erős leszek
Nem élhetek tovább szerelmed börtönében
Meglehet, nem hiszed, hogy elég erős leszek
Nem élhetek tovább szerelmed börtönében
Tudom, hogy hazudsz, letagadsz mindent
Úgyhogy jól figyelj, most elmondom, mit érzek
Eljön az éjszaka
Nem élek tovább szerelmed árnyékában
Ez az én életem
Mindent megtettél, hogy a mélyben tarts
De most felemelkedek
A sok üres hazugság után
Ne tegyél úgy
Mintha meglepne ez a vádaskodás
Mindenre rájöttem
Most véget vetek a titkolózásnak
Átlátok rajtad
A sok közös álomban
Mindvégig hittem, ezért kitartottam
Most már mindent értek
Úgyhogy amikor eljön a reggel
Tudd, hogy én már nem leszek itt
Felnyílt a szemem
Tudom, hogy megcsaltál
A közelemben akartalak tudni
Nem hiszek a rejtélyekben
Előttem nem rejthetsz el semmit
Eldőlt a sorsod
Most már hiába mondasz bármit
Nem változtathatod meg az érzéseimet
Nem az a lány vagyok, akinek hittél
Nem élek tovább szerelmed börtönében
Nem akarok börtönbe zárva élni
Ha a szerelmem akarsz lenni
Nem hazudozhatsz
Nem játszhatsz velem
Ha meglátsz engem, nem mondhatod, hogy „Hiányzol Mariah”
Ne várd, hogy a nyakadba ugorjak és csókokkal borítsalak
Nem akarlak sárba tiporni
De azt hiszem, nem az a lány vagyok, akinek hittél
Betelt a pohár, úgyhogy viszlát
Nem hiszed, hogy elég erős leszek
Nem élhetek tovább szerelmed börtönében
Többé nem, többé nem
Nem élhetek tovább szerelmed börtönében
Nem az a lány vagyok, akinek hittél
Nem élhetek tovább szerelmed börtönében
Nem olyan lány vagyok, aki csendben kivár
És sírdogál, amiért hűtlen voltál hozzá
Ezt nem teheted meg velem
Nem vagyok a lábtörlőd
Szeretsz játszani
De ehhez nem asszisztálok
Viszlát