Elpusztítasz
Megragadsz
A szorításod
Olyan unalmas, hogy megöl
Fojtogatsz
A reménytelenség
Fertőző érzésével
És az esőért könyörgő imákkal
Fuldoklom
Mocsokban zihálok
És sehol egy reménysugár
Csak elhagyatottság
És meddő órák, melyek
Megint semmittevéssel teltek
Mindenki
Az esőre vár
Szilánkokra törsz
A kezed rajtam
Az érintésed annyira poshadt
Hogy megöl
Belefojtasz
Beletaszítasz
A reménytelenségbe
És az esőért könyörgő imákba
Lehanyatlok
Mocsokban élek
Sehol sincs már parázs
Csak a kietlenség
És belefáradtam az órákba, melyek
Megint semmittevéssel teltek
Mindenki
Az esőre vár