Melegítsd magad a tűznél, fiam,
És a reggel hamar eljő,
Mesélek neked történeteket egy szebb időből,
Egy helyről amit valaha ismertünk.
Mielőtt bepakoltunk a poggyászainkba,
És hátra hagytunk mindent a mocsokban,
Volt egy hely, amit otthonnak hívtunk,
És egy életünk amihez senki sem érhetett hozzá.
Nem kell a segítséged,
Egyedül is megy,
Nincs szükségem a segítségedre most,
Hagyj engem lent,lent , lent !
Nem kell a segítséged,
Egyedül is megy,
Nincs szükségem a segítségedre most,
Hagyj engem lent,lent , lent !
Lent!
Dühösek és kétségbeesettek vagyunk,
Éhezünk és megfagyunk,
Mi vagyunk azok akik mindig csöndben maradtak,
És mindig azt tették amit mondtak nekik.
Éhbérért dolgozunk mialatt te csak olyan nyugodtan alszol,
Az otthonod biztonságában,
Kihúzzuk a szögeket amik feltartanak,
És kiderül minden.
Nem kell a segítséged,
Egyedül is megy,
Nincs szükségem a segítségedre most,
Hagyj engem lent,lent , lent !
Nem kell a segítséged,
Egyedül is megy,
Nincs szükségem a segítségedre most,
Hagyj engem lent,lent , lent !
Szóval nyisd ki a szemed gyermek,
Lépj a mi utunkra.
Betört ablakok és hamu
Vezetnek utunkon.
Ne maradj tovább csöndben,
Áténekeljük a napot,
Az életekről amiket elvesztettünk,
És az életekről amiket visszaszerezhetünk.
Gyerünk!
Nem kell a segítséged,
Egyedül is megy,
Nincs szükségem a segítségedre most,
Hagyj engem lent,lent , lent !
Nem kell a segítséged,
Egyedül is megy,
Nincs szükségem a segítségedre most,
Hagyj engem lent,lent , lent !
Nem kell a segítséged...
(Nincs szükségem a segítségedre, Egyedül is megy,)
Nem kell a segítséged...
(Nincs szükségem a segítségedre, Egyedül is megy,)
Nem! Nem! Nem!
Nem kell a segítséged!
(Nincs szükségem a segítségedre, Egyedül is megy,)
Nem kell a segítséged!
(Nincs szükségem a segítségedre, Egyedül is megy,)
Ne hagy engem lent,lent,lent,lent,lent!