Melegedj meg a tűznél fiam
És a reggel hamarosan el fog jön
Mesélek neked történeteket jobb időkről
Egy helyről amit egyszer ismertünk
Mielőtt összepakoltuk volna a táskáinkat
És az egészet magunk mögött hagytuk a porban
Volt egy hely amit otthonnak hívhattunk,
És egy élet amit senki nem érhetett el
Ne tarts most fel
Meg tudok állni a saját földemen
Már nem kell a segíséged
Engedj el, el, el!
Ne tarts most fel
Meg tudok állni a saját földemen
Már nem kell a segíséged
Engedj el, el, el!
El!
Mi vagyunk az mérgesek, a kétségbeesettek,
Az éhesek, és akik fáznak
Azok vagyunk akik csöndben maradnak
És mindig azt tesszük amit mondanak nekünk.
De mi izzadtunk mialatt te nyugodtam aludtál
Az otthonod biztonságában
Körmszakadtáig dolgoztunk, hogy fenntartsunk
Mindent amit ismersz
Ne tarts most fel
Meg tudok állni a saját földemen
Már nem kell a segíséged
Engedj el, el, el!
Ne tarts most fel
Meg tudok állni a saját földemen
Már nem kell a segíséged
Engedj el, el, el!
Nyisd hát ki a szemed gyermek
Járjuk a saját utunkat
Törött ablakok és hamu
Mutatja az utat
Nem maradunk többé csöndben
Énekelni fodunk egész nap
Az életről amit elvesztettünk
És az életről amit visszanyertünk
Gyerünk!
Ne tarts most fel
Meg tudok állni a saját földemen
Már nem kell a segíséged
Engedj el, el, el!
Ne tarts most fel
Meg tudok állni a saját földemen
Már nem kell a segíséged
Engedj el, el, el!
Ne tarts fel...
(Nem kell a segíséged, meg fogok állni a saját földemen)
Ne tarts fel...
(Nem kell a segíséged)
Nem! Nem! Nem!
Ne tarts fel!
(Nem kell a segíséged, meg fogok állni a saját földemen)
Ne tarts fel!
(Nem kell a segíséged, meg fogok állni a saját földemen)
Ne engedj el, el, el, el!