[Verse 1]
Ó, emlékszem, mikor ez az út az enyém volt
Imádkozom Istenhez, Csak többé már nem tudok
Imádkozom Istenhez, Többé már nem tudok, többé már nem
Elveszítem az érzést, de próbálok kitartani
Azt gondoltam, hogy a szeretet vége az, ami erőssé tett téged
Imádkozom Istenhez, Csak többé már nem tudok
[Verse 2]
Mikor nem fogok keresztüljutni
Nem fogok tétovázni
Bármit lefogok dobni az életbe, Most tudom
Fekszem a padlón
Alszom a földön
Felfogok adni mindent az életben, Tudom hogyan
[Elő-Kórus]
Mer' nem tudom abbahagyni a csodálkozást
Ha túl késői voltam, hogy lássam a jeleket
Ha visszamehetnék feltett kézzel
Felnéznék az égre
[Kórus]
És Megadom magam
Megadnám magam
Megadnám magam
Megadnám magam neked
Megadom magam neked
[Verse 3]
Ó, mikor a hold fényesen ragyogott aznap reggel
Üzletet kötöttem a csillagokkal a megtartáshoz
Fényesen ragyogva jön és haza hoz engem
A fények a szemeimben azok, mik eltűntek
A látomásaim elegek ahhoz, hogy félelemben tartsanak
Nem fogom engedni, hogy lenyomjon
Valójában fordítva történt
Nem akarom a szavakat, Nem jön ki hang a torkomon
[Elő-kórus] + [Kórus]
[Bridge]
Nem tudok tétovázni, kezem nyújtani
(Forró, Forró, Forró) Abban a pillanatban a melegben éltem
Magunk közt mondtam neked, hogy
(Forró, Forró, Forró) Abban a pillanatban a melegben éltem
Megadnám magam
(Forró, Forró) Abban a pillanatban a melegben éltem
Megadnám magam
(Forró, Forró) Abban a pillanatban a melegben éltem
Megadnám magam
(Forró, Forró) Abban a pillanatban a melegben éltem
Megadnám magam neked
Megadom magam neked
[Kórus] (2x)