Portami via [Hungarian translation]

Vigyél el engem

Az eljövő napok ellenségeskedéseitől

A múlt tükörképeitől mert visszatérnek

A hosszú sóhajoktól hogy elűzzem a pánikot ami a

hipochondriát okozza

Vigyél el engem

A nem eléggé erős meggyőzödéstől

Amikor vesztek egy nálamnál nagyobb szörnnyel szemben

Azzal a tudattal, hogy néha elég hagyni az életet úgy vegyük, amilyen az.

Olyan amilyen,

Kiszámíthatatlan.

Vigyél el a pillanatoktól

Ezektől a tolakodó évektől

Minden olyan szegletétől annak az időnek, amikor nincs több erő

Szerelmem, vigyél el

Vigyél el engem

Amikor a félelem visszatér és nem tudok már reagálni

A hibák miatti bánkódástól, amiket folyamatosan elkövetek

Miközben harcolok vicsorogva és a keserűséget elrejtem egy hazugságba.

Vigyél el engem

Ha a fal túl nagy ahhoz hogy lássam a holnapomat

És ha ott téged kézbe tett kézzel látlak állva

Ha sok kiút mellett azt kérdem magamtól ki tudja melyik a helyes

Ki tudja azt

Hisz kiszámíthatatlan.

Vigyél el engem a pillanatoktól

Attól az ürességtől amit érzel

Ahol már semmi sem tud engem bántani, bárhol legyen is.

Szerelmem vigyél el engem

Te

Te meg tudod érteni

Ez a csend, amely meghatározza a határvonalat a kétségeim és a valóság közt

Innen az örökkévalóságig ne hátrálj meg!

Vigyél el a pillanatoktól

Ezektől a tolakodó évektől

Minden olyan szegletétől annak az időnek, amikor nincs több erő

Szerelmem, vigyél el