Napok s hetek repülnek el,
csak addig engedj el míg hamuvá nem égünk,
és a hajnali fényekig fentleszünk.
Mi fog történni? - az most nem számít.
Ne hívj, hosszú volt az út mire felnőttünk,
tartsd észben, hogy ezek a napok mind ugyanolyanok.
Majd nem fogunk gondolkozni,
hogy hogyan repültünk, együtt repültünk,
hogy milyen őszintén szerettünk, hogyan váltunk szikrákká.
Maradj velem, szerelmem!
De itt az ideje hazamenni! Milyen édes volt a hangod.
Ideje hazamenni! Csendes söfőr, vigyél haza.
Ideje hazamenni! Azt kívánom, bárcsak az enyém lennél ma éjjel.
De itt az ideje hazamenni! Sajnálom szerelmem.
Ideje hazamenni!
Napok s hetek repülnek el,
próbálj megállítani, míg hamuvá nem válunk.
Könnyedén lélegzünk,
még csak most fogunk igazán találkozni a széllel.
Egykor őszintén szerettünk, szikrává változtunk,
készülj szerelmem.
De itt az ideje hazamenni! Milyen édes volt a hangod.
Ideje hazamenni! Csendes söfőr, vigyél haza.
Ideje hazamenni! Azt kívánom, bárcsak az enyém lennél ma éjjel.
De itt az ideje hazamenni! Sajnálom szerelmem.
Ideje hazamenni!
Haza/Az enyém vagy.
Haza.
Itt az ideje hogy hazamenjek.
Haza, haza, haza, haza,
hogy szikrává váljak veled.
De itt az ideje hazamenni! Milyen édes volt a hangod.
Ideje hazamenni! Csendes söfőr, vigyél haza.
Ideje hazamenni! Sajnálom szerelmem.
De itt az ideje hazamenni! Sajnálom szerelmem.
Ideje hazamenni!