Pompeii [Hungarian translation]

Magamra maradtam,

Sok nap múlt el úgy, hogy semmit sem mutatott,

És a falak egyre csak leomlottak

Abban a városban, mit szeretünk.

Hatalmas felhők hömpölyögnek a hegyek fölött

Sötétséget hozva odafentről.

De ha lehunyod szemeidet,

Majdnem olyan érzés,

Mintha egyáltalán semmi sem változott volna?

De ha lehunyod szemeidet,

Majdnem olyan érzés,

Mintha lettél már volna itt korábban is?

Hogy legyek emiatt optimista?

Hogy legyek emiatt optimista?

Felfogtuk, és belemerültünk összes bűnünkbe,

A pózodba, ahogy a hamu leülepedett körülöttünk.

És a falak egyre csak leomlottak

Abban a városban, mit szeretünk.

Hatalmas felhők hömpölyögnek a hegyek fölött

Sötétséget hozva odafentről.

De ha lehunyod szemeidet,

Majdnem olyan érzés,

Mintha egyáltalán semmi sem változott volna?

De ha lehunyod szemeidet,

Majdnem olyan érzés,

Mintha lettél már volna itt korábban is?

Hogy legyek emiatt optimista?

Hogy legyek emiatt optimista?

Ó, hol kezdjük?

A törmelékkel, vagy bűneinkkel?

Ó, hol kezdjük?

A törmelékkel, vagy bűneinkkel?

És a falak egyre csak leomlottak

Abban a városban, mit szeretünk.

Hatalmas felhők hömpölyögnek a hegyek fölött

Sötétséget hozva odafentről.

De ha lehunyod szemeidet,

Majdnem olyan érzés,

Mintha egyáltalán semmi sem változott volna?

De ha lehunyod szemeidet,

Majdnem olyan érzés,

Mintha lettél már volna itt korábban is?

Hogy legyek emiatt optimista?

Hogy legyek emiatt optimista?