Egy túlpolitizált világban élünk
Nincs helye a szeretetnek
olyan időket eszmélünk
mikor emberek gaztetteket elkövetnek
de maga a bűn arctalan.
Egy túlpolitizált világban élünk
Jégcsapok lógva fityegnek
Esküvői harangok zúgnak
Angyalok énekhangon búgnak
Felhők takarják ormait a hegynek.
Egy túlpolitizált világban élünk
A bölcsességet bebörtönözték
Rothad a cellájában
Pokoltól elcsábítva
Senki sincs ki követné
Egy túlpolitizált világban élünk
Ahol a kegyelem pallón jár
Párhuzamos létünkben
A halál elillan
A legközelebbi bank lépcsőházába.
Egy túlpolitizált világban élünk
Amelyben a bátorság csak emlék már
Nemkívánatos gyermek mászik, jár
Lidércként tipegnek otthonokban
És holnap talán szíved utolsót dobban.
Egy túlpolitizált világban élünk
Ahol tudunk látni és érezni együtt
De nincs senki aki ellenőrizne
Az egész csak egy kártyatrükk
Mindannyian tudjuk, hogy ez így igaz.
Egy túlpolitizált világban élünk
A magányos rettegés városaiban félünk
Cseppenként befordulsz, mindig csak egy kicsit
Kétségeid közé, kérded magadtól miért is vagy te itt.
Egy túlpolitizált világban élünk
Mikroszkóp alatt
Utazhatsz bárhova
És felkötheted magad
Mert a kelleténél több kötelet kapsz.
Egy túlpolitizált világban élünk
Kifordulva és sérülten
Amint feleszmélsz
Arra vagy képezve, hogy válaszd
a könnyebbik utat.
Egy túlpolitizált világban élünk
Ahol egyáltalán nem mindenki békés
Elhagyod otthonod
Hogy csatangolj még egy keveset
Vagy a falhoz állsz.
Egy túlpolitizált világban élünk
Minden az övéké
Te csak keretek között mászol
Istenért kiáltasz
De sosem tudod meg ki is Ő.