Eltemettelek téged, késő éjszaka a folyón túl.
Egy hónapig a bánattól tébolyultan sírt-nevetett.
Földbe fektettelek, hosszú pillantással kísérelek.
Berkenyét téptem neked s szófogadón feküdtem veled
Aludni…
Reggel sirályok jöttek, pilláid ették, egy se maradt.
Én kövekkel dobáltam őket, utálatos madarak.
Nagyon kérlek, csendesebben, fullasztó kiáltásotok.
Kitépem nektek a szívem, bennem már hiába dobog.