Éjjel mikor,szerelemre
Mész vadászni,
Emlékezz,lehet,hogy
Ez lesz az utolsó szerelmed.
A konyhában az asztalon a só,
A vágyaddal van összekeverve -
Söpörd le az asztalról
A saját álmaid és reményeid.
Már rég nincsenek a városban
Azok akik sírnak hajnalban.
Állj meg! NE keresd -
Nem látod meg őket.
Refrén :
Ez nem a TE földed, és nem a TE szerelmed,
Ezek nem a TE szavaid,és nem a TE talk show-d.
Sokáig állsz egyedül az idegen állomáson,
De az érkező szerelvény ismét "Más szerelme".
Nap nap után menekülsz,
Könyörögsz : "Adjatok oda mindent!"
Úgy fáj a fej a törött aszfalttól.
Nyugtalanság van az ablak mögött,
De minden idegen számodra.
Az asztalnál ülsz,az egüket bámulod.
A város mindenkinek szuszog,
Csak Téged nem vesz észre.
Egyedül vagy -
Te nem tartozol azok közzé,
Aki úgy él mint mindenki.
Refrén