A megállónál állva
és fáj téged már megint úgy...
megint úgy látni
És fáj, már megint úgy szeretni.
És fáj, hogy az ember csak lát,
Mert nálam olyan sok dolgod hever,
amit én már nem viselek el...
Nem tartalak fogva
És nem engedlek el, Te
adod nekem a maradékot
A csésze túl nagy.
Sajnálom Pocahontas
Remélem, hogy ezt tudod!
Sajnálom Pocahontas
Remélem, hogy képes vagy rá!
Annyira sajnálom...
És egyébként már túl régóta vagyunk együtt,
Hogy ezt abbahagyjuk
De ez egy szaros indok
És most megpróbálom elfelejteni,
Hogy milyen jól ismersz
És ahogy hívsz
És éppen hol alszol.
Sajnálom Pocahontas
Remélem, hogy ezt tudod!
Sajnálom Pocahontas
Remélem, hogy képes vagy rá!
Annyira sajnálom Pocahontas!
Pocahontas...
Pocahontas...
Pocahontas...
Annyira sajnálom Pocahontas...
Nem tartalak fogva
És nem engedlek el, Te
adod nekem a maradékot
A Csésze túl nagy...