Egy műanyag-pasi vagyok, bárcsak én lennék az egyetlen, akire büszke lehetsz.
Újra elbátortalanodom, bárcsak megmutathatnám neked, mit gondolsz, miből vagyok?
Tudom, egy nap majd meglelem helyem, tudom, egyszer majd elhalványul ez a fájdalom.
Én vagyok a tökéletes áru, csak ékesíts fel íjjal és virágokkal.
Elmulasztom majd elmondani, eladom szerelmes történetünket.
Tudom, egy nap majd meglelem helyem, tudom, egyszer majd elhalványul ez a fájdalom.
Tudom, egy nap majd meglelem helyem, egy nap majd eléneklem utolsó refrénem.
Miért nem hagysz létezni, s én úgy teszek majd, mintha jól volnék,
Mert te túl vak vagy, hogy láss, és én túl fáradt vagyok, hogy elmondjam.
Fásultságod és fejed duzzadni kezdenek.
Egy újabb tragédia, de te túl hideg vagy, hogy érezd.
Tudom, egy nap majd meglelem helyem, tudom, egyszer majd elhalványul ez a fájdalom.
Tudom, egy nap majd meglelem helyem, egy nap majd eléneklem utolsó refrénem.