Én vagyok az oszlop, amihez boszorkányokat kötöznek
Én vagyok a bőr, amire jeleket égetnek
Én vagyok a tüske, ami a húsba csavarodik
Én vagyok a söpredék, ami elválsztja a tömegeket
Azzal vádolnak, hogy megmérgeztelek
Elvarázsoltalak
Lázadásra bújtottalak fel
És aztán melléd feküdtem
Bűnösök vagyunk
Te és én
Utolsó szavak:
"Hallasz engem?"
Égjünk a máglyán
Járjuk meg a poklot
Örökké együtt fogunk
Állni a szakadék szélén
Gyere csókolj meg a tűzesőben
Álljunk most lángokban
És valamikor
Mint Főnix a hamuból feltámadunk
Én vagyok a fény, amitől a világ megvakul
Én vagyok a bűnös, aki pellengére áll
Én vagyok a hazugság, amit a nép kitalál
Én vagyok a szó, amit kiforgatnak
Látod a fáklyát a hóhér kezében?
Hallod a bírót, aki ítéletet hoz?
Leköpnek minket a kormányzó háza előtt
Felgyúl egy tűz, ami megvilágítja az éjszakát
Bűn és bűnhődés
Csalás és áítás
Gyereknevetés
Szikrahullás
Égjünk a máglyán
Járjuk meg a poklot
Örökké együtt fogunk
Állni a szakadék szélén
Gyere csókolj meg a tűzesőben
Álljunk most lángokban
És valamikor
Mint Főnix a hamuból feltámadunk
Érzed, ahogy nyaldosnak a lángok?
Nyalogatnak és vicsorognak?
Ahogy a tűz táncol és ráng?
A testünket nyeli
Égjünk a máglyán
Járjuk meg a poklot
Örökké együtt fogunk
Állni a szakadék szélén
Gyere csókolj meg a tűzesőben
Álljunk most lángokban
És valamikor
Mint Főnix a hamuból feltámadunk