Most hagyjatok magamra
Szeretnék egyedül maradni
A melankólikus bánatommal
Repülnék az ég felé
Sosem kérdeztem ki vagy,
S mért engem választottál
Engem, ki még tegnap úgy hitte,
Te volnál a királyfi
Elveszteni a szerelmet, mielőtt az éj köszöntene be
Mikor hajamat már őszülő szín árnyolja be
Őrületig kockáztatnál mindent, s végül szíved törhet össze
Mert elvesztheted az imádott nőt, s csak halálodra vágynál
Engedj sírnom, letagadom az eget,
megkövezem minden lengő álmomat
Rájuk követelem, hogy vesszenek egyenként el,
sorsomnak is szárnyait veszem és akkor újra veled lehetek
Ugyanakkor megértlek
És belátom,- tévedtem
Rávettelek, hogy válassz
Ki tudja mit hihettem akkor
S most mi marad
a közösen eltöltött időkből
Íme egy magányos nő,
ki még mindig érted él
Elveszteni a szerelmet, mielőtt az éj köszöntene be,
Mikor már az arcon ráncot látni, melyek nem voltak ott
Próbálod megérteni és közömbös maradni,
Míg rá nem jössz hogy már minden felesleges
Üvölteni szeretnél és elfojtani az eget,
s ezerszer falba vernéd fejed
Párnáján egy mélyet lélegezve hangosan kimondani,
hogy csakis a sors keze a hibás, hogy nem lehet már velem
Elveszteni a szerelmet, átkozottan egy szomorú éjjel ez,
Mely csupán egy képzeletbeli élet darabjaival játszik
Hiszed hogy holnap egy új nap virrad, ám mégis önmagad ismétled, hogy nem vártad,.. hogy nem vártad
Letagadom az eget, megkövezem minden lengő álmomat
Rájuk követelem, hogy vesszenek egyenként el,
sorsomnak is szárnyait veszem és akkor újra veled lehetek
Elvesztett Szerelem