Az a nő egy piramis,
De a pasijával ő csak egy homokszem.
Ez a szerelem túl erős, mint az Egerek és emberekben(*),
Úgy szorítja ki az életet, amit óvnia kellene.
Az a nő egy hurrikán-kán-kán-kán,
De most csak egy kis széllökés,
Régebben irányba állította ezer hajó vitorláját,
Olyan erő volt, mivel számolni kellett.
Ő lehetne a Szabadság-szobor,
Ő lehetne Jean D'Arc,
De megilyedt a férfi bensőjéből áradó fénytől,
Így a férfi sötétben tartja őt.
Oh, régen ő egy gyöngyszem volt... Ohh,
Igen, régen uralta a világot... Ohh,
Nem tudom elhinni, hogy kagylóhéjba zárja magát,
Mert ő egy gyöngyszem volt.
Megállíthatatlan volt,
Oly gyorsan mozgott, akár a fény,
De most mélyen leragadt valami férfi mellett,
Bár sosem találkoztak volna!
Ő lehetne a Szabadság-szobor,
Ő lehetne Jean D'Arc,
De megilyedt a férfi bensőjéből áradó fénytől,
Így a férfi sötétben tartja őt.
Oh, régen ő egy gyöngyszem volt... Ohh,
Igen, régen uralta a világot... Ohh,
Nem tudom elhinni, hogy kagylóhéjba zárja magát,
Mert régen...
Tudod, hogy van kiút?
Van kiút,
Van kiút,
Van kiút.
Nem kell elnyomva lenned,
Elnyomva,
Elnyomva,
Elnyomva.
Mert régen én is kagylóhélyban éltem,
Igen, hagytam, hogy az a pasi uralja világomat,
A világomat, ohh, igen...
De én felébredtem, és erősebb lettem,
És tovább tudtam lépni,
És senki sem veheti el gyöngyszememet!
Ne burkolózz kagylóhélyba, ne!
Te vagy az egyetlen, ki uralhatja világodat, ohh,
Erős vagy és majd megtanulod,
Hogyan léphetsz tovább.
És örökké egy gyöngyszem leszel.
Az a nő megállíthatatlan.