Olyan ez, mint egy beszélgetés, ahol senki nem áll meg levegőt venni
Csak képzelődöm vagy Isten már elhagyta az asztalt?
Ez a pusztítás és hófehér várak a homokban
Nincs idő a bevezetésre azokkal pénzt cserélgető kezekkel
És a műhold így szól, "Vessetek egy pillantást arra, amink van"
De az öreg ember az mondja, "A családomat akarod a szabadságodért, nem tehetem ezt"
Nézz bele bármelyik türelmes ember szemébe, legyenek azok borostyán, zöld vagy kék színűek
Isten egy darabkája bámul vissza rád
De látják a gyermekeinket és a régi nép önmagát védi
Képzeletbeli polcokon látják az összetört nőinket
De a műhold így szól, "Emberek, nem pillantotok rá arra, amink van?
Nem akarjátok? Nem látjátok, mi hiányzik?"
Gyerekekkel a kezében, hátat fordít