Untam már az üres napokat, aztán végre kaptam egy hívást,
Egy barátom azt mondta: "Gyerünk, kelj fel, van egy buli a tengerparton."
Vezettem az autóm, majd belevetettem magam a strand forgatagába,
Mindeközben arra gondoltam, hogy maradjak vagy menjek.
Pont előttem táncoltál,
Egy pillanat alatt felfedeztelek,
Minden körülötted állónak küldtél egy mosolyt,
Az egyik (mosoly) a földre hullt, és én megtaláltam.
Ezek után az emberek körülöttem mind üresnek tűntek,
Készítettem pár képet, aztán a közelébe férkőztem,
Mikor a Nap és a tenger találkozott - az volt a mi jelenetünk,
A zene hangosabb lett, a tenger megemelkedett, mikor végre megtudtam a nevét.