Paramparça [Hungarian translation]

Nincs órám, így nem tudom pontosan mikor is történt

Talán egy-két pohár sör és borral ezelőtt

Hogy is van ez, hogy az idő egyszerűen nem telik

Mégis évek és életek járnak el felettünk

Olyan vagyok, mint egy gazdátlan bőrönd egy repülőtéren

Vagy mint egy üres úszómedence ősszel

Hát szégyen az, ha valaki még mindig boldogságra vágyik

Na de mindegy, úgyis holtfáradt vagyok

Ma van a születésnapom

Részegen gyászban vagyok

Egy bárpultnak támaszkodva*

Annyi éves lettem, mint apám volt, amikor elhunyt

Ma van a születésnapom

A szavak a torkomon akadnak, fojtogatnak**

A körülöttem lévő életek mind...

Darabokban, darabokban hevernek

Kimerült vagyok, mégis megragadtam a telefont

Hogy utoljára bocsánatot kérjek az összes nőtől, akit szerettem

A hívásaimra hangposta válaszolt, letettem

Én egy olyan ember vagyok, aki nem tud üzenetet hagyni a sípszó után***