Túl régóta roskadtál már magadba
Sok hold telt mióta erőd teljében lettél volna
Látod, elbúcsúzhatnál, de meghalni nem muszáj
Nem többé
Drótokat konstruálva agyadba
Megtervezve a kód, így nem érzel fájdalmat
A családoddal karöltve, életerővel szemedben örökké
Élj örökké
Úton isteni méreteket öltve, a halandóság határán túl
Levedlem emberi oldalam
Atyám, Ó Atyám
Saját tükörképem nézvén elveszett a fiú ott bent?
Végső paradigma
Mit is jelent valójában embernek lenni?
Gondolkozz a válaszon, de kérlek értsd meg
Míg a félelem természetes, eltüntethetem örökké
Én örökké
Úton isteni méreteket öltve, a halandóság határán túl
Levedlem emberi oldalam
Atyám, Ó Atyám
Saját tükörképem nézvén elveszett a fiú ott bent?
Végső paradigma
Egyedülálló vagyok
Van egy kérdésem, ha ezek a gondolataim a sajátjaim
Örökkön élek, de van ami meghal bennem?
Saját bőröm hasítom, de belül nem érzek semmit
Tudom a gyötrelem fájdalma sokkalta jobban fáj
Úton, oly magasba
Elveszettem önmagam ma éjszaka?
Atyám, Ó Atyám
Elvesztetted a fiút, akit ismertél?