Valahol pásztortüzek gyúlnak
És a lángok az égbe nyúlnak
A feledés homálya
Lassan elmossa a múltat
De míg a mesék igazsága
Száll szájról szájra
Addig van remény, hogy
Megmarad a magyarnak hazája
Kik egy tőről fakadtunk
Most szerte-szét szórattunk
És testvér a testvérnek
Egymás farkasává váltunk
Csak a legendák világa,
Őrzi még magában,
Egy szebb jövő ígéretét,
A sötétség nyomában.
Egy ősi dallam hangját,
Megtört szívek dúdolják.
És a keserű bánat morzsáit,
Édes borba fojtják.
S mint nehéz esőcseppek,
A könnyek úgy peregnek,
Siratják a hajdan volt,
Dicső büszkeséget.
De amíg Isten megtart minket,
S nyelvében él a nemzet,
Addig ezer gyökér összeköt,
Itt minden magyar lelket.
Ahogy a csillagok felettünk,
Szabadnak születtünk,
És táltosok, regösök,
Harcos utódait nemzzük