Épp a plafonon a szemed,
Keresed, keresed a bűnbakot,
Levezetnéd rajta már a nyolcórányi műszakot,
Aztán meglátod a pókot, ez aztán a szerencse,
Hátra dőlsz, hagyod, hogy a gyűlölet a nyelvedet vezesse:
“Ádám és Éva,
nem Ádám és Béla”
Miért jössz ezzel folyton,
Miért maradjon otthon?
“Otthon a négy fal között.”
Nem látod a pókot a pókháló mögött,
Miért zavar az, hogy létezem,
Miért hagyjam magam otthon?
“Otthon a négy fal között.”
Várj, azt hiszem nem értem, hogy mivan,
A nyolc láb benne van a pakliban,
Ez a társas mégis páratlan.
Pont ugyanúgy vagyunk mások,
Pont ugyanolyan srácok,
pont ugyanolyan lányok,
és pont ugyanolyan párok.
Nem látod a pókot a pókháló mögött,
Miért zavar az, hogy létezem,
Miért hagyjam magam otthon?
“Otthon a négy fal között.”
Nem látod a pókot a pókháló mögött,
Miért zavar az, hogy létezem?
Nem hagyom magam otthon,
“Otthon a négy fal között.”