Hol vannak a hősök
amikor szükségem van rájuk?
A sírásom nem elég hangos?
Vagy mind elbódultak?
Csak állnak és bámulnak
kint, az esőben,
gondolkodnak, de nem cselekednek
bár ők nem hibáztathatóak.
Zuhanok és kúszom,
Harcolok, hogy felálljak...
Az emlékek még mindig kísértenek
az éjszaka közepén.
Újra és újra...
Olyan elveszettnek éreztem magam.
De egy nap erősebb leszek,
és jobb, ha vigyázol.
Le fogom ezt küzdeni.
A te erőszakodat, az ő csendességüket,
Bár,
Ez visszafordíthatatlan.
Le fogom ezt küzdeni.
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen.
Le fogom ezt küzdeni.
Ez az egyetlen esély a folytatásra.
Hol vannak a megmentők?
Félnek a veszteségtől?
Bocsáss meg, talán a három centis körmömmel
a lelkedbe hasítottam?
Az efféle hősök
Köveket dobálnak
Egyenesen arra aki egyedül van.
Sodrás és forgás...
Mindig ugyanaz.
Az igazság sosem őszinte,
ha te vagy a hibás.
Huzavonák...
Senki sem enged.
Remélem, egy napon majd rájössz,
hogy belül nem vagy olyan ragyogó, mint ahogy azt hitted.
Le fogom ezt küzdeni.
A te erőszakodat, az ő csendességüket,
Bár,
Ez visszafordíthatatlan.
Le fogom ezt küzdeni.
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen.
Le fogom ezt küzdeni.
Ez az egyetlen esély a folytatásra.
Futok és futok...
Futok és futok...
Le fogom ezt küzdeni.
A te erőszakodat, az ő csendességüket,
Bár,
Ez visszafordíthatatlan.
Le fogom ezt küzdeni.
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen.
Le fogom ezt küzdeni.
Ez az egyetlen esély a folytatásra.
Túl fogok ezen jutni.