Éjenként csakis én vagyok fény
Mi varázsol nappalt az éji égen
Az én ultrafényességem
Egy tiszta fény-puha ragyogás,
Vándornak útitárs,
Úgy terül rád mint egy fénypalást,
Páratlan éjvarázs.
Az égen látsz sok kis lámpást,
Mind egy-egy porszemekből fellobbant láng.
Bár millió ég az űr mélyén.
Egy sem oly fényes mint én!
Csakis én vagyok fény a sötétben.
Ó vakítóan ragyogok az éjben.
Mi varázsol nappalt az éji égen?
Az én ultrafényességem.
Woahohoh! Nézd a szép Lunáriát!
Ohohooh, égben fénylő mágiát.
Ohohooh, lásd a dicsőséges,
Káprázattal ékes, extrafényes glóriát.
A Vénusz szép, de nem nagy szám.
Nem ér fel én hozzám.
A vén Tejút sápadt kolegám,
Irigyen pislog rám.
Az égen úgy mint én,
Nem ontja más a fényt!
Mikor megjöttünk egy rút és bús Hold várt.
Jáde begyűjtötte szívem fájdalmát.
Bánatom varázslattá vált
S az éjszakát fényárrá bűvölte át.
Könnyből lett fény és ár!
Csakis én vagyok fény a sötétben.
Ó vakítóan ragyogok az éjben.
Mi varázsol nappalt az éji égen
Az én ultra szép fényem kell!
Woahohoh! Nézd a szép Lunáriát!
Ohohooh, égben fénylő mágiát.
Ohohooh, lásd a dicsőséges,
Káprázattal ékes, extrafényes glóriát.