[1. Verze]
Egy téli éjszaka jöttek érte,
letartóztatták, megkötözték.
Azt mondták, rablás történt,
megtalálták a pisztolyát.
[2. Verze]
Elvezették a fogdába,
várta a hajnalt.
S mikor a vádlottak padjához vezették
már tudta, hogy jól elbántak vele.
"Rablás miatt áll vád alatt" - hallotta a törvényszolga szavát.
Tudta, hogy alibi nélkül,
a holnapi nap első fénye gyászolja majd szabadságát.
[1. Refrén]
A hegyeken túl, a messzeségben
tíz éven keresztül számolja majd a napokat.
A hegyeken és tengereken túl,
a foglyok életét éli majd.
[3. Verze]
Tudta, hogy sokba kerül majd neki,
de mégsem mert szólni.
Hogy hol volt azon a végzetes éjszakán,
titokban kellett maradjon.
Visszafojtotta a düh könnyeit
Szíve szörnyen kalapált
Mert legjobb barátja feleségével
töltötte utolsó szabad éjszakáját.
[2. Refrén]
A hegyeken túl, a messzeségben
megesküszik, visszatér majd egy nap.
Messze a hegyektől és a tengerektől,
visszatér majd a nő karjaiba, esküvel fogadja
A hegyeken túl, a messzeségben.
[Utó-refrén]
A hegyeken túl, a hegyeken túl
A hegyeken túl, a messzeségben.
[4. Verze]
A cellájából minden este
kinéz a rácsok között.
Elolvassa a leveleket, melyeket szerelme írt.
Egy nap megismeri majd a szabadság ízét.
[3. Refrén]
A hegyeken túl, a messzeségben
azért imádkozik, hogy egy nap visszatérjen.
Mint ahogyan a folyók elérik a tengert - esküszik, oly biztos, hogy újra karjaiban tartja majd.
A hegyeken túl, a messzeségben
megesküszik rá, hogy egy nap visszatér.
Messze a hegyektől és tengerektől
- esküszik, újra visszatér majd kedvese karjaiba.
A hegyeken túl, a messzeségben
azért imádkozik, hogy egy nap visszatérjen.
Mint ahogyan a folyók elérik a tengert,
oly biztos, hogy újra a karjaiban tartja majd.
[Outro]
A hegyeken túl,
A hegyeken túl, a messzeségben
A hegyeken túl,
A hegyeken túl, a messzeségben