Az elköszönések számomra olyanok, mint a könnyek
Anélkül, hogy tudnám, kivirágozik a szememnél
A szavak, amelyeket nem tudtam kimondani, most lefolynak az arcomon
És a hosszadalmas megbánás is
Egyszer a kedvesem voltál
De most csak egy keserű sör vagy
A szívemet elkésett önutálat borítja
Üres lesz még az elsuhanó széltől is
A játék végén, ahol a szakítás egy hazugság volt
Az ár, amelyet meg kell fizetnem, odajött hozzám
Ha valaki visszatudná pörgetni az időt
Akkor talán tudtam volna egy kicsit őszintébb lenni?
Az egyszerű arcommal, amit csak én ismerek és a bennem lévő csúnya és szánalmas barátaimmal együtt
Még mindig tudnál úgy szeretni, mint azelőtt, úgy mosolyogva, mint ahogy rám szoktál nézni?
Ne mondogasd, hogy örökre, örökre, hisz egyszer mindennek vége
Ha van egy kezdet, nem akarom meghallgatni
A szavak, amelyek túl helyesek és túl megnyugtatóak... Nem akarok ezekre figyelni
Csak annyira féltem, hisz úgy tűnt, mintha soha nem is szerettelek volna
Bár már késő volt és neked volt igazad
Tényleg te szerettél engem jobban
Te vagy a könnyem
Te vagy, te vagy a könnyem
Te vagy a könnyem
Te vagy, te vagy a könnyem
Te vagy a könnyem
Te vagy, te vagy a könnyem
Mit mondhatnék még?
Te vagy a könnyem
Ugyanarra a helyre mentünk
De ez a hely lesz az utolsó közös pillanatunk
Annak ellenére, hogy az örökkéről beszéltünk
Most kegyelem nélkül bántjuk egymást
Azt hittünk, hogy ugyanazt az álmot álmodjuk
De az az álom végre álommá lett
Megszakad a szívem, kérlek, inkább égesd el, hogy a fájdalom és a megbánás is elmúljon
Te vagy a könnyem
Te vagy, te vagy a könnyem
Te vagy a könnyem
Te vagy, te vagy a könnyem
Te vagy a félelmem
Te vagy, te vagy a félelmem
Mit mondhatnék még?
Te vagy a...
Igen, az elbúcsúzások a könnyeim
Mert a könnyek számomra különlegesek
Szép elköszönések nem léteznek, úgyhogy vágjunk is bele
Woo csak nyugodtan, vágd ki lassan a szívemet
Úgy van, úgy van, óvatosan lépkedj az összetört szilánkokon
Így semmiféle megbánás nem fog maradni
Kérlek, égesd fel a szívemet, amely darabokra szakadt
Úgy van, pontosan itt, miért habozol?
Ez az a vég, amire vágytál
Szóval csak folytasd és ölj meg habozás nélkül
Woo, igen, igen, égesd fel
Woo, igen, igen, igen, égesd fel
Woo igen, igen, igen, égesd fel
Hamu se maradjon
Ez az igazi te, és ez az igazi én
Most, hogy láttuk a végét, már nincs semmilyen megbánás
Felkeltem az édes álomból és becsuktam a szemeimet
Ez az igazi te, és ez az igazi én
Ugyanarra a helyre mentünk
De ez a hely lesz az utolsó közös pillanatunk
Annak ellenére, hogy az örökkéről beszéltünk
Most kegyelem nélkül bántjuk egymást
Azt hittünk, hogy ugyanazt az álmot álmodjuk
De az az álom végre álommá lett
Megszakad a szívem, kérlek, inkább égesd el, hogy a fájdalom és a megbánás is elmúljon
Te vagy a könnyem
Te vagy, te vagy a könnyem
Te vagy a könnyem
Te vagy, te vagy a könnyem
Te vagy a félelmem
Te vagy, te vagy a félelmem
Mit mondhatnék még?
Te vagy a...
Mit kéne mondanom?
Mindketten tudjuk
A válasz adott
De olyan nehéz kimondani
Miért folynak a könnyeim?
Miért szakad meg a szívem?
Ez hasztalan számomra
Az elbúcsúzás számomra csak pillanatnyi (Visszapillantás)
Abban a pillanatban, mikor ezeket kimondod
Abban a pillantban, mikor a kezdetünk szabálytalanná válik
Abban a pillantban, mikor minden veszélyessé vált
Az a két szó lett a mi végünk
Nem tudok olyanokat mondani, hogy nem fogok sírni és nem leszek letörve
A szakítás a gyógyíthatatlan betegségemmé vált
Te vagy a kezdetem és a végem is, ez minden
A találkozásom és a búcsúm is te vagy
Te voltál a mindenem, hagyd el a félelmedet
Miattad újra és újra meg fog ez ismétlődni
Könnycsepp
Könnycsepp