Sanctus Espiritus! Válts meg minket magasztos óránkban!
Sanctus Espiritus! Az őrültség körülvesz minket!
Sanctus Espiritus!
Sanctus Espiritus!
Sanctus Espiritus!
Legsötétebb óráimban
Nem tudtam előre,
Hogy a dagály ily gyorsan megfordul, s ideér.
Nem hiszek a szememnek,
Hogy lehetsz ilyen vak?
A szív csak kő, nincs benne érzelem?
Az idő elszaladt, s semmit sem tanultunk,
Így a végén mit nyerhetünk?
Sanctus Espiritus! Válts meg minket magasztos óránkban!
Sanctus Espiritus! Az őrültség körülvesz minket!
Sanctus Espiritus! Hát ezt érdemeljük?
Meg tudunk még szabadulni a véget nem érő szenvedés láncaitól?
Saját magukat okolják
A nyomorért, a fájdalomért?
Nem tudjuk elengedni?
Így csak engedjük növekedni,
Ha nem tudjuk visszafogni
A fenevadat, mi bensőnkben lakozik.
Meg fogjuk lelni az utat, valahol, valamikor.
Minden szenvedésre emlékezni fogunk,
Mert hibáink nem lesznek hiábavalóak.
Sanctus Espiritus! Válts meg minket magasztos óránkban!
Sanctus Espiritus! Az őrültség körülvesz minket!
Sanctus Espiritus! Hát ezt érdemeljük?
Meg tudunk még szabadulni a véget nem érő szenvedés láncaitól?
Sanctus Espiritus!
Sanctus Espiritus!
Sanctus Espiritus! Válts meg minket magasztos óránkban!
Sanctus Espiritus! Az őrültség körülvesz minket!
Sanctus Espiritus! Hát ezt érdemeljük?
Meg tudunk még szabadulni a véget nem érő szenvedés láncaitól?
(véget nem érő gyötrelem)
Sanctus Espiritus! Válts meg minket magasztos óránkban!
(magasztos óra)
Sanctus Espiritus! Az őrültség körülvesz minket!
(körülvesz minket)
Sanctus Espiritus! Hát ezt érdemeljük?
Meg tudunk még szabadulni a véget nem érő szenvedés láncaitól?