A kezeimben
Emlékekek hagyatéka
Hallom, ahogyan a nevemet mondod
Szinte látom a mosolyodat
Érzem az ölelésed melegét
De most nincs más, csak csend
Akörül, akit szeretek
Vajon ez a búcsúnk?
Édes drágám, túl sokat aggódsz, gyermekem
Látom a szomorúságot a szemedben
Nem vagy egyedül az életben
Habár lehet, hogy te így gondolod
Sosem gondoltam volna
Hogy ilyen hamar eljön ez a nap
Nem volt időnk elbúcsúzni
Hogy mehet tovább az élet?
Annyira elveszettnek érzem magam, ha nem vagy mellettem
De most nincs más, csak csend
Akörül, akit szeretek
Vajon ez a búcsúnk?
Nagyon sajnálom, hogy a világod összeomlik
Őrizni foglak ezeken az éjszakákon
Tedd le a fejed és pihenj
Mert gyermekem, ez nem a búcsúnk
Ez nem a búcsúnk