Én döntöttem így, de őrült ára lett,
Láncra verted szabadságom papámé helyett,
Te Szörnyeteg!
Jogosnak miért véled azt, mi jogtalan?
Bolond vagy, gondold át!
Ez a vár otthonom hogy lehet, ilyen börtön?
Kislányként erről én sosem álmodtam...
Úgy mondták, hogy az otthonom ott van,
Ahol a szív dobban...
Itt az én szívem reszket, otthonra nem talál,
Nem lehet új hazám ez a vár...
Bárcsak még élhetném azt az életet mint régen,
Sohasem mondanám, hogy ez kispolgári lét.
Gyűlölt vár, évekig börtönöm lesz nem otthon,
Szétporlad a világ, miben hittem én.
Ám egy nap mégis új remény virrad, s végre szabad leszek...
Zárj kulcsra minden zárat, bástyát emelj körém.
Semmi sem tarthat itt, tudom én,
Életem, otthonom csak enyém!