Otherside [Hungarian translation]

Lefékezett, megkérdeztem tőle, hogy ő mit szív.

Odahajolt és megkérdezte, kérek-e egy slukkot.

Ugyanezt a cuccot szívja Weezy is, mi?

Meg a többi igazán menő rapper.

Jep, jep, minden rendben,

Miután átpasszolta neki a cuccot, azt a rózsaszínt, amit ezelőtt csak dalban hallott,

Sikerült megértenem, hogy miről is volt szó,

Aztán ivott egy kortyot, a Lincolnban ülve, teljesen elszállt a rádiót figyelve,

Tudta, hogy ez is függőséget okoz, mint a basszus,

De nem olyan fajtát. mint ami a zenéből árad,

Menő kocsiban, hagyd, hogy a zene dübörögjön,

Emeld az arcodhoz, igyál egy kortyot.

Pár hónap múlva már lent volt a lejtőn,

Minden szétesést a rózsaszín cucc kísérte,

De a francba, imádta az érzést,

Lila eső csúszott le a torokba,

Csak hogy gyógyulhassak,

A gyógyszer talán enyhíti a betegséget,

És megvan ám az ára ennek a függőségnek,

Fázva, leizzadva, vakarózva ébredve,

Próbált elmenekülni saját énje elől, aki már más volt,

Ment és vett egy üveggel, csak hogy igyon még pár kortyot,

Elérte a mélypontot, de nem tudott leállni,

Azt se gondolta, hogy kéne valamit tenni,

Habár nem tudott aludni, anélkül, hogy szédülne,

Forgott a szoba, talán csak a köhögési elleni szirup tette,

Szemei becsukódtak,

Visszaült a székbe kezében a pohárral,

Megjött a barátnője, azt mondta rázogatta, de nem kelt már fel soha.

Nem kelt már fel soha, nem kelt már fel soha,

A halál szélén táncolunk remélve, hogy nem minket visz tova,

Nem minket visz tova, nem minket visz tova, nem minket visz tova,

Nem, nem minket visz tova.

Na most, ő csak olyan akart lenni mint ők,

Csak úgy akart rappelni, mint ő,

Mi, rapperek nem is tudjuk, mekkora hatással vagyunk a srácokra,

Letette a füvet, kiszállt, eladta a cuccát, de a szövetségiek rászálltak,

Az emberek azt hiszik, a rapperek többsége nem is élte meg azokat, amikről rappel,

Meglepő, de tudod hogy megy ez,

Csapdában vannak, albumokat eladva,

Az erőszak, a drogok, a szex mintája után loholva.

Szóval próbálunk valami másokká válni,

De ez itt nem a Kaliforgia,

Itt nincs rá mód, hogy dicsőítsék az utad,

A sziruptól nyolc nap alatt tönkremész, depressziós és érzelmileg üres leszel,

Hiába él Lil Wayne is így,

Ettől még nem leszel kreatív,

Tudom, mert ő a kedvencem,

És azért is tudom, mert én is átéltem,

Miután végighallgattam a Dedicationt, visszább vettem ebből a szarságból,

De ő talán nem is ember, én mindig elájultam vagy Playstationöztem ettől a szartól,

Hónapokkal később én is oda jutottam,

Nem írtam dalokat, csődtömegnek éreztem magam,

És hidd el, nem nagy élmény 25 évesen visszaköltözni a szüleid alagsorába.

Láttam, ahogy a barátaim álmai meghalnak,

Láttam, ahogy elpazarolják a tehetségüket,

És tagadták, hogy bármelyik drog lenne,

Napról napra élték át tök ugyanezt,

Láttam, ahogy az Oxycontin elvett három életet,

Együtt nőttünk fel és együtt cuccoztunk.

Láttam, hogy hozza ki a kokain a belső démonokat,

A csalást és a hazugságokat,

Barátságok mennek tönkre, nem találnak nyugalmat,

Akár lopnának is érte, hogy helyreállítsák magukat,

Nincs már pénzem, reményem és célom,

Csak a dílerrel való találkozás ad motivációt,

A kapkodás, a drog, a betépés,

A bogyók, a kokain és a fű,

Azt hittem, én sosem teszek ilyet, sosem leszek drogos.

De persze gyerekként még mindenki mást gondol,

De aztán megtörténik, és a tükörbe nézve döbbensz rá, mi lett belőled,

Pedig biztosra vettem, hogy én viszem majd valamire,

De persze gyerekként még mindenki mást gondol,

De eladjuk az álmainkat és a lehetőségeinket,

Hogy kiutat találhassunk,

Csak ne hagyjatok magamra, ne hagyjatok magamra,

Vigyázz, Hollywood, jövünk!