Amíg a bárban ülök, viszonylagos részegen
Lassacskán gyűlölni kezdem magam s másokat
Könnyen elfogyasztom a konyakot, cigit
Jó barátok, hű szolgáim.
Nem vagyok egy azok közül, akik keseregnek,
Többé nem vagy az enyém, s amit tehetek,
Hogy később hazavonszolom magam
És csak iszom még egyet.
Tudom, hogy sokáig nem fogok tudni elaludni,
Végtelen hosszú, átkozott éjszakák,
A napok oly rosszak nélküled,
Itt már a pia sem segíthet rajtam.
Talán nem vagy őrült, hogy szégyelled magad
Hogy keletre száműztél a Paradicsomból
Legalább nevetsz, ha engem látsz
Maradj egy szemét végig!