A dalaim erejére
A kövek sírnak.
A lantjátékom hatására
Előtűnnek a nimfák.
A hangom csengése
Megszégyeníti a madarakat az irigységig,
Felszabadított Hádész
Hét bilincsétől.
[Refrén]
Gyere, énekelj nekem,
Orfeusz, énekelj a szerencsédért.
A kedvesedért vissza a fénybe.
Gyere és dalolj nekem,
Orfeusz, énekeld a legjobb dalodat,
De körbefoglak,
Ami megesik.
Nem foglak körbe.
Erős lépésekkel,
Sötét dolgok következtében,
Elvezetlek téged az élet ellenében.
Lépés lépés után,
Követed a nyomomat,
Nem látlak,
Csak hallak.
[Refrén]
Hirtelen csak csend,
Hol maradt a lépésed hangja?
Csak a vasakarat
Tart engem vissza.
Mögöttem csend marad!
Nem tudom, miért
Vagy még mindig velem -
Megfordulok...
Énekelj nekem, Orfeusz,
Nem volt szerencsénk.
Te az Életbe vándorolsz,
De én hátramaradok.
És mikor a hangod
Nem énekel többé nekem,
El fogok menni,
Ahogy a csend csenget.