Be kell csuknod a szemed,
úgy láthatsz meg engemet.
Hogy meghódítsd a szívem,
ismerned kell lelkemet.
Ha nem kellek, hadd menjek
én csavargónak születtem.
Kínlódtam már eleget,
de az Isten lát engem.
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Miért hazudtad azt nekem,
hogy nem számít a színem?
Tudtad barna a szemem,
sosem változik bennem.
Nem kérek már belőled
menj el innen, hagyj engem!
Ne is lássalak téged,
átkozott légy örökre.
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Engem négyévesen megszólított az Isten
egy igazi fegyvert adott a kezembe.
Tudtam csak ő vigyázhat rám
többet gyakoroltam vele mint egy szamuráj.
Benne bízhatok, mindig az igazat mondja
vele sírhatok, de az utat mutatja.
Egy olyan szövetség, ami marad örökké
fel nem áldozható, ő a legfőbb kincsem.
Sejtelmes erők laktak a gyerekben
féltek tőle, látszik a szemekben.
A húrjaim támadnak, sírnak a testekben
hiába is véded ki, méreg a hangszerben.
Nagy tömegeket itattam át vele
hallod a dallamom, már tudod a nevemet.
Hosszú az út, sebek a hátamon
ezrek könnyei folynak a gitáromon.