Sajnálom, hogy mindig így alakul
Akkor fúj a szél a leghangosabban, mikor a szemed csukva van
De én sosem változtattam meg a lélegzetem egyetlen színét sem
Szóval megpróbálhattál volna közelebbről szemügyre venni
Belefáradtam a levegőben csapkodásba
És belefáradtam abba, hogy mindent beengedjek
És meg kéne ennem
És rögtön kiköpnöm téged
Nem kéne aggódnom, de nem tudom hogyan
[Refr.]
Szóval leveszem az arcom
Mert arra emlékeztet, hogy hogyan ment minden tönkre
És kihúzom a nyelvem
Mert arra emlékeztet, hogy hogyan ment minden tönkre
Bocsánatot kérek a bajért, gondolom
A vérem pirosan folyik, de olyan hidegnek érzem a testemet
Azt hiszem, napokig tudnék a sós tengervízben úszni
De a végére a hullámok elszíntelenítenének
[Refr.]
Szóval leveszem az arcom
Mert arra emlékeztet, hogy hogyan ment minden tönkre
És kihúzom a nyelvem
Mert arra emlékeztet, hogy hogyan ment minden tönkre
És kiköhögöm a tüdőm
Mert arra emlékeztet, hogy hogyan ment minden tönkre
De bent hagyom a szívem
Mert nem akarok a sötétségben maradni
[Refr.]
Szóval leveszem az arcom
Mert arra emlékeztet, hogy hogyan ment minden tönkre
És kihúzom a nyelvem
Mert arra emlékeztet, hogy hogyan ment minden tönkre
És kiköhögöm a tüdőm
Mert arra emlékeztet, hogy hogyan ment minden tönkre
De bent hagyom a szívem
Mert nem akarok a sötétségben maradni