Egy esős csütörtökön
A sugárútról érkeztem haza
S azt hittem, téged hallak halkan beszélni
Villanyt gyújtottam,
Bekapcsoltam a TV-t és a rádiót
És mégsem sikerült elszöknöm a kísértetetd elől
Mi történt mindennel?
Őrület, mondják egyesek
Hol van az az élet, amit ismerek?
Messze tűnt
De én nem fogok sírni a tegnap miatt
Létezik egy normális világ
Amit valahogy meg kell találnom
És ahogy próbálok utat keresni
Ahhoz a normális világhoz
Megtanulok majd túlélni
Szenvedély, vagy a puszta véletlen
Mondatta egyszer veled:
“A büszkeség szakít majd el minket egymástól”
Hát most a büszkeség kisétált az ablakon
És a háztetőkön keresztül
Messze szaladt
Űrt hagyva a szívemben
Mi történik velem?
Őrület, mondanák egyesek
Hol van a barátom, mikor annyira szükségem lenne rád?
Elment
De én nem fogok sírni a tegnap miatt
Létezik egy normális világ
Amit valahogy meg kell találnom
És ahogy próbálok utat keresni
Ahhoz a normális világhoz
Megtanulok majd túlélni
A papírok az út mentén
Szenvedésről és önzésről mesélnek
Itt és most, felejts el a holnapot
Ooh, a szent háborúkról és a szent igényekről
Szóló hírek mellett
A miénk egy kevéssé szomorú beszélgetés csupán
De én nem fogok sírni a tegnap miatt
Létezik egy normális világ
Amit valahogy meg kell találnom
És ahogy próbálok utat keresni
Ahhoz a normális világhoz
Megtanulok majd túlélni
Mindenki
Az én világom, megtanulok majd túlélni
Bárki (is)
Az én világom, megtanulok majd túlélni
Bárki (is)
Az én világom,
Mindenki
Az én világom