Szerelmes vagyok beléd
De ez nem a mézeshetek
Túl vagyunk már bolondulás időszakán
A szerelem sűrűjében
Néha rosszul leszünk a szerelemtől
Úgy tűnik, minden nap veszekedünk
Tudom, rosszul viselkedtem
És te is hibáztál
És mindkettőnknek van hova fejlődni
És bár a szerelem néha fáj
Még mindig te vagy nekem a legfontosabb
És működni fog ez a dolog
De szerintem lassítanunk kellene
Mi csak hétköznapi emberek vagyunk
Nem tudjuk, merre menjünk
Mert hétköznapi emberek vagyunk
Talán lassítanunk kéne (lassítanunk)
Most lassítsunk (lassítsunk)
Most lassítsunk
Ez nem egy film, nem
Nincs tündérmese végződés
Minden nap zavarosabbá válik
Néha mennyei
Aztán ismét a pokolba tartunk
Csók és kibékülés az úton
Kinyomom a hívásod
Felemelkedünk és zuhanunk
És csak ott akarjuk hagyni az egészet
Ahogy a szerelmünk halad
Második esélyeket kapunk
Bár nem egy álom,
De akarom, hogy maradj
Mi csak hétköznapi emberek vagyunk
Nem tudjuk, merre menjünk
Mert hétköznapi emberek vagyunk
Talán lassítanunk kéne (lassítanunk)
Most lassítsunk (lassítsunk)
Most lassítsunk
Lassítsunk
Talán élünk és tanulunk
Talán lezuhanunk és elégünk
Talán maradsz, talán elmész, talán visszajössz
Talán mégegy veszekedés
Talán nem éljük túl
De talán még jobbak leszünk
Sosem tudhatjuk, baby, te és én
Mi csak hétköznapi emberek vagyunk
Nem tudjuk, merre menjünk
Mert hétköznapi emberek vagyunk
Talán lassítanunk kéne
Mi csak hétköznapi emberek vagyunk
Nem tudjuk, merre menjünk
Mert hétköznapi emberek vagyunk
Talán lassítanunk kéne (lassítanunk)
Most lassítsunk (lassítsunk)
Most lassítsunk