A tenger az aranyló partot csókolgatná
S a napfény bőröd melengeti
Minden szép ami elveszett
Újra eljön értünk
Nem tudok többé ellened küzdeni
Te vagy az akiért harcolok
A tenger köveket hánytorgat
De az idő csiszolt kövekként hagy minket hátra
Nem eshetünk még jobban egymásba
ha nem vagyunk képesek az átlagos szerelemre
Nem érhetünk magasabbra
Ha nem bírunk a mindennapos szerelemmel
A nyári égen magasan szállnak a madarak
suhannak a széllel
Ez a szél majd vigyáz rád és rám
A fák között építünk majd házat
A szíved a mellkasomon
Te rajzoltad oda?
Évekig abban a hitben élnék
Hogy senki nem tudja lemosni azt
Mert (Refrén)
Elég bátrak vagyunk egy átlagos szerelemhez?
Refrén x2