[Verze 1]
A pillanatban, mikor hívnak az árnyak
Kiürítem az elmém, és hívlak, hogy kövess
Fesd le a titokzatosságom
Csak le kell hunynom a szemem, és máris itt vagy velem
[Előrefrén]
Egy névtelen arc, amről azt hiszem, látom
Addig ül mellettem és nézi velem a hullámokat, amíg el nem tűnnek
Egy szív, amiről esküszöm, felismerném, hogy az enyémmel
Azonos anyagból készült
Vajon tévedek?
[Refrén]
Az idő, amit eltöltöttem
Imádozom, hogy ne menjen kárba
Belekóstoltam volna már a saját részembe az egyetlen édes szerelemből?
[Verze 2]
Álmatlan éjszakákon csak rád gondolok
A közös lélegzetünkre fested az árnyaidat
Nem csak a józanságom veszed el
Hanem az indokaim is, hogy ne érdekeljen
[Előrefrén]
Nincs szükségem szárnyakra
Az ég maga fog visszavinni hozzád
Mi mindent meg tudok tenni álmomban
A holdat is feltárnám neked
Csak jöjj el minél előbb
[Refrén]
Az idő, amit eltöltöttem
Imádozom, hogy ne menjen kárba
Belekóstoltam volna már a saját részembe az egyetlen édes szerelemből?
Készen állok
Egy szívért, amiért érdemes összetörni
De beérem egy jóhiszemű tévedéssel az egy édes szerelem nevében
[Bridge]
Ízleld meg a bánatot, hogy enyhíts a fájdalmon
Kortyolj a déli esőből
Ahogy én is, nem keresek, nem érintek, nem teszek semmit
De bízok benne, hogy odakint vagy valahol
[Előrefrén]
Ha a világ is áll kettőnk között,
Eltüntetem magam alól, csak eljussak hozzád
A váratlan szerelmed öngyilkosságba hajszolja
A magányom, ó, bárcsak tudnám
[Refrén]
Az idő, amit eltöltöttem
Imádozom, hogy ne menjen kárba
Belekóstoltam volna már a saját részembe az egyetlen édes szerelemből?
Készen állok
Egy szívért, amiért érdemes összetörni
De beérem egy jóhiszemű tévedéssel az egy édes szerelem nevében