Elegem volt a veszélyből
És az emberekből az utcán.
Angyalokat keresek,
Csak próbálok egy kis békére lelni.
Azt hiszem, eljött az idő,
Hogy tudasd velem
Ha szeretsz.
Mondd, hogy szeretsz,
Vagy ha nem,
Csak engedj el.
Mert tanárom,
Vannak dolgok, miket nem akarok megtanulni,
És a legutolsó, amit tanultam
Sírásra késztetett.
Nem akarom megtanulni
Hogyan öleljelek, érintselek.
Azt hiszem, az enyém vagy,
Mert nincs itt más öröm
Egy felvégi/felsővárosi fiúnak,
Kinek a tanára búcsút mondott,
Viszlát, viszlát!
Mikor csak egy idegen voltál,
És én a lábaid előtt hevertem,
Nem éreztem a veszélyt,
De most érzem a meleget.
Az a pillantás a szemeidben
Nemet mond nekem.
Tehát úgy gondolod, szeretsz,
Tudod, hogy szükséged van rám.
Írtam egy dalt,
Tudom, hogy ez rossz,
Hát csak engedj el.
És tanárom,
Vannak dolgok,
Miket nem akarok megtanulni,
Ó, a legutolsó, amit tanultam
Sírásra késztetett.
Nem akarom megtanulni
Hogyan öleljelek, érintselek.
Azt hiszem, az enyém vagy,
Mert nincs itt más öröm
Egy felvégi fiúnak,
Kinek a tanára búcsút mondott,
Viszlát, viszlát!
Mikor azt mondod, hogy szükséged van rám,
Hogy sosem hagysz el,
Tudom, hogy hazudsz, nem vagy olyan erős...
Engedj el...
És tanárom,
Vannak dolgok,
Miket még meg kell tanulnom,
De az egyetlen, amim van, a büszkeségem.
Ó, Nem akarom megtanulni
Hogyan öleljelek, érintselek.
Azt hiszem, az enyém vagy,
Mert nincs itt más öröm
Egy felvégi fiúnak,
Ki egyszerűen nem hajlandó megpróbálni.
Annyira hideg vagyok
Belül.
Talán még egy próbálkozás...