Egyszer, mikor egy csatából tértünk vissza és
Elvesztünk egy homályos erdőben,
az erdő közepén
láttunk egy vén házat,
fáradt elmével
hangosan kopogtunk az ajtón
Öregasszony nyitotta ki a faajtót
Kérlelt, hogy menjünk be,
kedves szavakkal
Az üstjéből egy fura illat szállt fel
Kábító és keserű, de nagyon megigéző
Hozz nekem egy varázsitalt,
meggyógyítja a fájó sebeimet
Oly' keserű az íze, hogy
vérző lelkem felderül tőle
Dalra fakaszt és megtáncoltat minket
véget nem érő lakománkon
Vagy akár el is szabadíthatja
a bennem lakozó vadállatot
Az ördög italával töltötte meg a poharainkat
És förtelmes vigyorral töltött még egy kört
A világ új fényben forgott és láttam, ahogy minden
és mindenki ezt a dalt énekli
A természettel, a trollokkal és az erdei szellemekkel:
Egyek vagyunk! Szálljon fel énekünk a csillagok közé
A boszorkány varázsdobja még erősen zengett,
Mikor egy goblin új pohárral hozott, és együtt üvöltöttünk
Igyatok és táncoljatok!
Erdő népe: énekeljetek velünk!
Ki akar verekedni velem?
Ki tud kantelét formálni egy dárda fejéből?
Ahogyan egyszer a nagy ember tette
Hunyd le a szemed
Nyugtasd meg elméd és kerülj messze a fájdalomtól
Álmokon túlra
Az üst mélységeibe
Úgy hullik, akár az eső
És a természet gyógyítóerejét tükrözi
Vonulj vissza ezúttal
És megnyugvásra lelsz
Lelkek fogója,
szellemek vadásza
Adj nekünk egy cseppet az élet elixírjéből
Bele akarom fojtani minden kínomat
A zöld trollok vérébe
És a barna mocsár-italba
Harcolni a fogyatkozó idő ellen
Ez a magányos harcos élete
Hát lelkek fogója,
szellemek vadásza
Add meg nekünk az utolsó cseppet az élet elixírjéből
Hozz nekem egy varázsitalt,
meggyógyítja a fájó sebeimet
Oly' keserű az íze, hogy
vérző lelkem felderül tőle
Dalra fakaszt és megtáncoltat minket
véget nem érő lakománkon
Vagy akár el is szabadíthatja
a bennem lakozó vadállatot