A gondolataim része vagy,
a napok múlásával egyre többször.
Elveszek az időben, és csak az arcodat látom magam előtt.
Csak az égiek tudják,
hogy miért tart ez ilyen sokáig nálam,
és a kétségeim miért nem szállnak el.
Te vagy az, akit magamnak akarok.
Nem tudom mitől ijedtem meg, hisz
minden érzés és minden szó bennem van rég.
Soha nem tudjuk meg, hogy milyen lenne együtt, ha nem próbálsz megbocsájtani és nem adod nekem magad.
Engedd, hogy az egyetlened legyek.
Ígérem, hogy érdemes leszek a karjaid ölelésére.
Engedd, hogy bebizonyítsem, hogy én vagyok az, aki képes mérföldeket megtenni a vég kezdetéig.
A gondolataid része vagyok.
Csüngsz minden szavamon.
Elveszel az időben, ha a nevemet hallod.
Megtudom-e valaha, hogy milyen a közeledben lenni? és elmondod-e, hogy melyik útra lépjek, ha elhagysz?
Nem tudom mitől ijedtem meg, hisz
minden érzés és minden szó bennem van rég.
Soha nem tudjuk meg, hogy milyen lenne együtt, ha nem próbálsz megbocsájtani és nem adod nekem magad.
Engedd, hogy az egyetlened legyek.
Ígérem, hogy érdemes leszek a karjaid ölelésére.
Engedd, hogy bebizonyítsem, hogy én vagyok az, aki képes mérföldeket megtenni a vég kezdetéig.
Tudom, hogy nem könnyű
kiszolgáltatni a szívedet.
Tudom, hogy nem könnyű
kiszolgáltatni a szívedet.
(Senki sem tökéletes, hidd el, ezt megtanultam.
Tudom, hogy nem könnyű kiszolgáltatni a szívedet.
Senki sem tökéletes, hidd el, ezt megtanultam.
Tudom, hogy nem könnyű kiszolgáltatni a szívedet.)
Tudom, hogy nem könnyű
kiszolgáltatni a szívedet.
Engedd, hogy az egyetlened legyek.
Ígérem, hogy érdemes leszek a karjaid ölelésére.
Engedd, hogy bebizonyítsem, hogy én vagyok az, aki képes mérföldeket megtenni a vég kezdetéig.
Engedd, hogy bebizonyítsem, hogy én vagyok az, aki képes mérföldeket megtenni a vég kezdetéig.