Ha arcon csókolna
Még a zenét sem értékelné
Ismerve már az egészet
Fenntartanék egy különleges helyet,
Az életében, magáznám..
Néha felhívnám..
összehordanék neki minden balgaságot,
Hadarnék neki mindenfélét,
Hadarnám neki, hogy zavarom,
S akkor rám mosolyogna..
Egészen mélyen szeretnénk, mint távoli barátok,
Csendben szeretnénk, ahogy játszunk, ahogy táncolunk
Ahogy sírunk néha, amikor nem gondolunk senkire,
És hogy senki se vélje, hogy bennünk szomorúság létezik,
Csendben szeretnénk, ahogy játszunk, ahogy táncolunk
Ahogy sírunk néha, amikor nem gondolunk senkire,
És hogy senki se vélje, hogy bennünk szomorúság létezik,
ez a szomorúság létezik.
Úgy teszünk majd, mint akik összevesznek
valami nagyon fontos részleten,
Ez addig fog tartani,
amennyi ahhoz kell, hogy visszatérjen a bizalom
s el fogom felejteni ezeket a hibákat.
Valahol útjaink újra kereszteznék egymást
A földi útjaink közepén
Megköszönnénk a szerencsének..
.de azért képes legyen csendben maradni
az egyetlen dolog mit tudnia kell!
Csendben szeretnénk, ahogy játszunk, ahogy táncolunk
Ahogy sírunk néha, amikor nem gondolunk senkire,
És hogy senki se gyanítsa, hogy bennünk szomorúság létezik,
Csendben szeretnénk, ahogy játszunk, ahogy táncolunk
Ahogy sírunk néha, amikor nem gondolunk senkire,
És hogy senki se gyanítsa, hogy bennünk szomorúság létezik,
ez a szomorúság létezik.
Csendben szeretnénk, ahogy játszunk, ahogy táncolunk
Ahogy sírunk néha, amikor nem gondolunk senkire,
És hogy senki se gyanítsa, hogy bennünk szomorúság létezik,
Csendben szeretnénk, ahogy játszunk, ahogy táncolunk
Ahogy sírunk néha, amikor nem gondolunk senkire,
És hogy senki se gyanítsa
És hogy senki se gyanítsa,
Ez a szomorúság létezik, ez a szomorúság létezik.