Old shoes [Hungarian translation]

Énekelem, ezt a dalt, mert el kell mondanom,

mit oly soká nem mondhattam el.

Igaz már nehezebb, mert világos lett,

hogy sírok, mikor látom, hogy nevetsz.

Hát búcsúzok, kedvesem, az út hosszú mi hív,

és a könnyeid sem hatnak már rám.

Búcsúzok, a lánytól, kinek szemében Nap ragyog.

Megcsókollak, s aztán elindulok.

S valahányszor mondani akartam neked,

a varázs elmúlt, mi kezdetben volt,

de ha szemedbe néztem, a szívem kalimpált,

’s hiába kerestem ismét a szikrát.

Hát búcsúzok, kedvesem, az út hosszú mi hív,

és a könnyeid sem hatnak már rám.

Búcsúzok, a lánytól, kinek szemében Nap ragyog.

Megcsókolom, s aztán elindulok.

Tudod jól, kedvesem, van valami, mi hív,

és ha reggel jő, én biztosan megyek.

Mert én öregebb vagyok, és te is tudod,

hogy szerelmünk hossza, csak ez a dal.

Hát búcsúzok, kedvesem, az út hosszú mi hív,

és a könnyeid sem hatnak már rám.

Búcsúzok, a lánytól, kinek szemében Nap ragyog.

Megcsókolom, s aztán elindulok.

Szemedből látom, itt az idő mennem kell,

így hát indulok, sírva az esőben.

Bár az öröm kulcsa a kezemben volt,

drágám, a szívem nem szelídnek született.

És viszlát, kedvesem az út hosszú mi hív

És a könnyeid sem kötnek többé meg,

És búcsúzok a lánytól kinek szemében Nap ragyog.

Megcsókolom, s aztán indulok

Megcsókolom, s aztán indulok.