Ha jöttél volna, meghallva hívó szavam,
Ha megérinthettelek volna utoljára,
Ha átölelhettelek volna, körülölelve álmainkkal,
Ha csak melléd fekhettem volna, szorosan melléd.
Semmi nem úgy van, ahogy te gondolod,
Sírtam, mennyire sírtam
A memóriát nem lehet kitörölni,
Megjegyeztem örökre.
Már nem az vagyok, akit elhagytál,
Sírtam, mennyire sírtam
A dolgok, amiket átéltünk nem felejthetők.
Megjegyeztem örökre.
Semmi nem úgy van, ahogy te gondolod,
Ha megállíthatnám az időt és visszaforgathatnám,
Ha ismét találkoznánk én nem engednélek ki ölelésemből
Ha ismét együtt lennénk, ha ismét rólam álmodnál
Ha melletted ébredhetnék, szorosan melletted…
Semmi nem úgy van, ahogy te gondolod,
Sírtam, mennyire sírtam
A memóriát nem lehet kitörölni,
Megjegyeztem örökre.
Már nem az vagyok, akit elhagytál,
Sírtam, mennyire sírtam
A dolgok, amiket átéltünk nem felejthetők.
Megjegyeztem örökre.
Ha nem lenne annyi „ha”
Vágyakoznék-e annyira utánad?
Soha nem bocsájtok meg magamnak
Bárhova is megyek, magammal viszem vágyódásomat utánad
Nem az vagyok, aki voltam, fél ember lettem.