Oiseau fâché [Hungarian translation]

Én egy mérges madár vagyok

És megölöm a malacokat,

Teljesen véletlenül,

lerombolom az otthonukat.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Két életem van a nappalimban.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Én vagyok a sárga pite,

Fantomok után kutatok,

Szuper géniuszként térek vissza,

amikor lenyelek egy epret.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Két életem van a nappalimban.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Kis bajuszos vagyok,

Aki mosolyog a kis kocsijában,

De íme, átkozott vagyok,

Elcsúszok egy pitén.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Két életem van a nappalimban.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Megélem a magasságokat, megélem a mélységet.

Az én pixeles egemen,

Megőrülök érte…

Eleresztem az életem fogódzóit,

Elveszítem a fejem.

Megélem a magasságokat, megélem a mélységet.

Haladok a metró folyosón,

Feljebb fogok lépni egy szinttel,

Megérkeztem PicPus-ra,

Felhasználom az összes bónuszom.

Én egy törpe lázadó vagyok,

a plázában,

Meg fogom keresni a kenyeret,

Elalszom egy ló hátán.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Két életem van, amit egybegyúrok.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Virtuális vagyok, irreális,

Az én pixeles egemen,

De ki húzgálja a szálakat.

Megélem a magasságokat, megélem a mélységet,

elveszítem a fejem,

Ki rejtőzik a gombok mögött?

Én egy hülye nyúl vagyok,

egy bolond rágcsáló,

Nem adom olcsón a bőröm,

Meg fogok enni három rakétát.

A feleségem fogoly,

A képernyő legtetején.

Van egy dühös prímásom,

Aki hordókon egyensúlyoz.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Teszem fel a kérdést magamnak.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

[…]

Ha ez a napi rutin,

hogy a Marsra lőjenek ki,

Ha ez az, ahogy létezem,

Ledobom magam a hátsómra.

Ki vagyok én, de ki vagyok én?

Nem ez itt a kérdés.

Ha jobban érzem magam, boldogabb vagyok,

másik dimenziókban.