Одна [Odna] [Hungarian translation]

Füst körülfonja hajával

Heves tűz tenyerét

Fájdalom emelkedik a hanggal:

„Ég, vigyél el!”

Eladom vak lelkem

Porig égek

A fulladás örök láncában

Még visszatérek ide

Jaj, nem tudok aludni

Ebben a sötét éjszakában

Szél nem oszlatja el fájdalmam a szülőföldről

Madárként emelkedni fel, és ott is maradni

Egyetlen szárnnyal nem juthatsz az égbe

Ez a fájdalom falja fel a lelket

A világom elpusztítva

De mégis itt vagyok

Idegen gyökerű fösvények

Tekintetével kísérve

Arccal borulok az Anyaföldre

S nem kelek fel róla

Nem kelek fel

Ezúttal nem

Egyedül, sápadt arcok közt

Idegen árnyak földjén

Újból kóborlok a világban

Az emberektől elrejtőzvén

Feltárom titkomat

Az ősök akaratát megtartva

Tán évszázadok múltán is

A törzsem rám talál

Az idő kerekén kívül futok

Elfutok, s magammal hívom a Javot

Ám a Jav így szól:

„Idegen lélekkel halok meg

A földön, az anyaföldön”

Meghalok, elfutok…

A törzsem feledésben aludt el

S én csörgésévé lettem

Emberek láncának

Mely idegen gondolatokból

És hazug beszédből kovácsolódott.

Szeretnék innen elfutni

Minél messzebb az emberektől

Futni!

Egyedül, sápadt arcok közt

Idegen árnyak földjén

Újból kóborlok a világban

Az emberektől elrejtőzvén

Feltárom titkomat

Az ősök akaratát megtartva

Tán évszázadok múltán már

Nem leszek egyedül!

Az áldozati tűz

Hamujánál állni

Ősi istenek, hol vagytok?

Ég, hallj meg!

Eladom vak lelkem

Porig égek

A fulladás örök láncában

Még visszatérek ide