Kő hölgy, jeges mese
A szív helyett - kő, az érzések helyett maszk
És így is fáj minden.
Magányos macska egy szabad vadállatként
Sosem sír, senkinek sem hisz
És így is fáj minden.
A magány egy rohadék, a magány az unalom
Nem érzem a szívem, nem érzem a kezem
Én döntöttem úgy, hogy a csend a barátom
Jobb lenne, ha vétkeznék, a magány gyötrelem.
A szenvedély karjaiban szelídíted az oroszlánt
Tudd, hogy mit akar, akarja, hogy meghódítsd
El akarja veszíteni a játékot.
Betör az érzések és vágyak ketrecébe
Elege van az elvárások birodalmában egyedül megfagyni
Légy te az ő sorsa.
A magány egy rohadék, a magány az unalom
Nem érzem a szívem, nem érzem a kezem
Én döntöttem úgy, hogy a csend a barátom
Jobb lenne, ha vétkeznék, a magány gyötrelem.
A magány egy k*rva...
Én magam csuktam be az ajtót
Elégedett vagyok önmagammal
És akkor ez így miért olyan rossz?
És akkor ez így miért olyan fájdalmas?
A magány egy rohadék, a magány az unalom
Nem érzem a szívem, nem érzem a kezem
Én döntöttem úgy, hogy a csend a barátom
Jobb lenne, ha vétkeznék, a magány gyötrelem.