Fehér ruhában érkezik a köd
A szél letöri az ágakat
Hulló falevelek mindenütt
A kavicsokon színáradat.
A nap már alig tündököl
Testünk gyapjúpléd alatt pöröl
Október újra itt söpör.
Elveszve a kendődben
Botorkálsz a sötétben
Bizton észreveszed
A fehér vasasztalokon
Néhány üres váza honol.
És antennákra akadt felhők
Október újra itt söpör.
Átnyújtom a virágokat
És a színes abroszokat
majd magasra megyünk a dombokon
Hogy hasonló verssorokon
Találjunk magunkra új napokon.
Kezem lágyan a hajadon
Kendő vállamon s válladon
Október el ne ragadjon.
S bizton lesznek férfiak
'kiknek emléke megmarad
Meg antennákra akadt felhők
Padokra roskadó világ előtt
Átnyújtom a virágokat
És a színes abroszokat
Hogy Október el ne ragadjon.
S csodálkozunk majd rajzokon
Melyek feltűnnek a párás ablakon
De ti, mint északi gyerekek
Játszotok kint életet
Október marad még, lehet
De ti, mint északi gyerekek
Játsszatok kint életet!
Október marad még - lehet.