Menj utadon
Különben magammal viszlek az egész hosszú úton
Meg kell találjam lent a saját utam
Mert nekem kell
És támaszd ki a kapuid
Úgy nyikorogjon, mint Midász érintése
Egy vicc az úton, hogy berozsdásodtunk
Majd újra levegőhöz jutunk
És megtalálod, ami elveszett
És féled azt, mit találni fogsz
Mikor a felhők jönnek
és leszakadnak
Ahol zab lesz a vízben
Ahol madarak lesznek a földön
Ahol olyan dolgok, amit sose kértél
Ó hogy siratnak most