Beszéltél hozzám tegnap este, hogy aludjak
Még nem éreztem azt a szomorúságot az években
A szemed olyan, mint a hibás üveg
Közelebb jöttek hozzám, a könnyeimhez
Azokat a kedvenc meséket mondod
Amilyen vagyok még élek
És mellékesen megerősítik félelmeim,
Hogy semmim sincs, amit adhatnék
Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem sajnálom
De, ha azt mondanám, csak még egy halom lenne az asztalomon
Bárcsak azt mondhatnám, kapaszkodtam az időhöz mint az arany
De ahogy elköszöntél, majdnem meghaltam
Visszaveszem az összes nevet, ahogy hívtam magam
A hősök a gyerekkoromból olyanok, mint a vastag könyvek a polcon
Visszavonom az összes ígéretemet mindenkitől
Utoljára esek át a szalagon, mielőtt megtanulnék futni
Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem sajnálom
De, ha azt mondanám, csak még egy halom lenne az asztalomon
Bárcsak azt mondhatnám, kapaszkodtam az időhöz mint az arany
De ahogy elköszöntél, majdnem meghaltam